Amikor elkezdtem ezt a blogot, meg úgy összességében belevetettem magam a szabadidős olvasás világába - ez azért fontos, mert az utóbbi években főként nemzetközi kapcsolatok témájú szakirodalmakat olvastam, csak elvétve egy-egy romantikus regényt - akkor nem terveztem bővíteni a sort (ön)életrajzi regénnyekkel.
Azonban középiskola óta kimondottan érdekel a brit királyi család, olyannyira, hogy közel tíz éve egy régi barátnőmmel még SMS-t is írtunk néhai II. Erzsébet királynő egyik dédunokájának. Ne tudjátok meg mennyire örültünk annak, hogy válaszolt, de sajnos hamar annyiban maradt az üzenetváltás.
Az angol célnyelvi civilizáció az egyik kedvenc szakmai tantárgyam volt középsuli alatt, ezen belül is rajongtam a királyi családdal kapcsolatos témákért. A Corvinus Egyetemen pedig szabadon választható tárgyként a British Civilization kurzus során mélyíthettem el tudásomat és ismereteimet a britekkel kapcsolatban. Ezen az órán történt egy olyan dolog, ami korábban soha: az elvárás az volt, hogy nézzünk meg egy netflixes sorozatot majd abból volt számonkérés dolgozat (ZH) formájában.
Ez természetesen A korona (The Crown) volt, amihez 19 évesen úgy viszonyultam, hogy biztosan egy unalmas történelmi sorozat, hiszen lássuk be, elég lehangolóan kezdődik, de amint megnéztem az első részt, rajongója lettem a sorozatnak. Utólag is örök hálám, kedves Tanárnő!
Habár a cselekmény sok esetben - elméletileg - csak fikció, a szereplők nagyon is valóságosak, így a világon egyre többen ismerték és szerették meg a brit királyi családot. Habár nem csoda, hogy nagy érdeklődést váltott ki a sorozat, hiszen az elmúlt évtizedekben amúgy is nagy változás volt, hogy a hagyományos média majd az újmédia által egyre többet megtudhattunk a titokzatos, varázslatos, álomszerű hercegek és hercegnők életéről.
Hiszen ők olyannyira másnak tűnnek - ki ne vágyott volna arra legalább egyszer életében, hogy bárcsak ő is herceg vagy hercegnő lehessen? Szerintem elég kevesen, ez pedig nagyon jól jött a brit királyi családnak, amikor az imázsuk fejlesztésére volt szükség a számtalan tragédiát követően, ami beárnyékolta a korona ragyogását.
És mégis, hiába minden igyekezet és PR-fogás, a botrányok csak jöttek és jöttek, amíg végül meg nem történt az, ami egyszer korábban - ha nem is pont így, de majdnem - megesett: a Windsorok egyik oszlopos tagja búcsút intett királyi kötelességeinek és kiváltságainak és külföldön kezdett új életet szerelmével.
Harry hercegről van szó, akinek a közelmúltban jelent meg Tartalék című könyve. Nagyon vártam, hogy megírjam a könyvelemzést, mert kevés életrajzi művet olvasok és azt gondolom, elegendő háttértudással rendelkezem arról, hogy mit tud az „átlagember“ Harry és Meghan sajátos Brexitjéről ahhoz, hogy izgalmas véleményt írhassak magáról a könyvről.
Mert ugyan még csupán a 49. oldalon tartok, de annyira magával ragadott, hogy nem találom a megfelelő szavakat. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mire a végére érek, hogyan fogok érezni és mennyi új, megrázó, érdekes információt tudok meg. Nagyon furcsa az, hogy kívülállóként mennyire mélyen beleláthatunk a királyi család szereplőinek életében, közben mégsem tudunk róluk semmit. Persze tudom, hogy ez így van általánosságban a celebekkel, a politikusokkal, sokat látjuk és halljuk őket, de nem tudjuk, milyenek is ők valójában.
Mindenesetre ha téged is érdekel a brit királyi család és Harry herceg története, az, hogy ő miként élte meg a vele történt tragédiát és milyen ember ő valójában, akkor mindenképpen ajánlom ezt a könyvet. A 407 oldalas művet 2023-ban a Corvina Kiadó jelentette meg. Mivel a kiadó oldalán nem találtam vásárlási lehetőséget, a Libriben kapható változatot linkelem. Én a törzspontok által nagyjából 5000 forintért tudtam beszerezni.
A könyvet március 10-én fejeztem be, nézzük is az ajánlót.
Van az az érzés, amikor tudod, hogy valakit nagyon szeretsz, de nem tudod igazán megindokolni, hogy miért. Belőlem is nagyjából ilyen érzéseket váltott ki Harry herceg könyve. Biztos vagyok benne, hogy rengetegen dolgoztak azon, hogy sikeres legyen, mégis ki kell emelnem a fordítókat: Németh Anikó Annamária és Szepes András fantasztikus munkát végeztek. Sajnos a szerkesztőkről nem találtam információt, de az biztos, hogy a fordítás önmagában is elismerést érdemel.
Rég olvastam ennyire magával ragadó könyvet. Annak ellenére, hogy a végkifejletet mindenki tudja, mégis nagyon érdekes volt Harry oldaláról szemlélni a dolgokat. A könyv nagy része a tinédzser és húszas éveit öleli fel, megismerhetjük az édesanyja miatti gyászfeldolgozási - tagadási - módszereit, a testvéréhez fűződő viszonyát, benyomását a családi eseményekről és az iskolai intézményekről.
A későbbiekben „szemtanúi“ lehetünk zömében afrikai utazásainak, amelyek során izgalmas természeti leírásokkal is bővíti élménybeszámolóit. Az viszont fontos, hogy kiemelt szerepe volt Harry életében, ezáltal a könyvben is a katonai kiképzéseknek és a harctéren szerzett tapasztalatainak. Számomra ez a világ viszonylag ismeretlen, így rengeteg új dolgot tanultam, annak ellenére, hogy mennyire távol áll az érdeklődési körömtől, mégis élmény volt olvasni.
A királyi családtól való elszakadás egyértelműen Meghan miatt következett be, ezt nem is cáfolja a könyv. Akármennyire is nehéz volt Harry élete a gyerekkorától kezdve, akármilyen intenzív módon zaklatta és bántotta őt a sajtó, úgy tűnt, hogy tudta kezelni és nem őt készítette ki közvetlenül: hanem a barátnőit - ezáltal végsősoron pedig mégis őt.
Én azt gondolom, ez a könyv nem elsősorban a tartalma miatt kiemelkedő, hanem a nyelvezet és a felépítés teszi 10/10-essé. Csak ajánlani tudom, nem szeretném bővebben kifejteni a tartalmát, mert nincs értelme. Ez tényleg egy olyan mű, amire azt tudom mondani: ezt el KELL olvasnod. Nem fogod megbánni.
Persze, mint minden könyv megítélése, ez is szubjektív, az Instagramon közzétettem egy szavazást, ahol páran jelezték, hogy már olvasták, de nem tetszett nekik. Ilyen mindig van, szerintem érdemes megosztani másokkal ennek a miértjét. Akár élvezted, akár nem, kommentben írd meg a véleményed, mert nagyon kíváncsi lennék rá.
Harry herceg szellemírója egy zseni. Eszméletlen jól fogalmaz - vagy csak ennyire jók a magyar fordítók. Mindenesetre ahogy elolvastam eredeti nyelven az írását a könyv megszületésének hátteréről, a Harryvel való együttműködéséről, nagyon megfogott.
Nagyon meglepődtem, mikor rátaláltam a New Yorker oldalán megjelent írására. Ebből sokat megtudhatunk a szellemíró személyiségéről, fogalmazása épp olyan kiemelkedő, mint amit sejtettem. Viszont azt mondja, borzasztó fordítások születtek a könyvből, amelyek közel sem adták vissza a szituációkat, érzéseket és úgy általánosságban a hangulatot. Ez a magyar fordításra biztosan nem igaz.
Az illető neve J. R. Moehringer, aki már nem igazi „szellem“, hiszen nyilvánosságra került, hogy az ő fogalmazásának és stílusának köszönhető a memoár élvezhetősége. Szívből ajánlom mindenkinek a fentebb már említett cikket, melynek címe: The Ghostwriter.
Ha érdekel téged a szellemírás témaköre, jelezd kommentben. Emlékszem, hogy mennyire meglepett a felfedezés, hogy létezik ilyen foglalkozás. Ennek már jó pár éve, mégis azt gondolom, viszonylag keveset tudunk a szellemírókról, így érdekes lehet mélyebben foglalkozni a témával.