Az előző posztban a Végzet: A Winx Saga - Tündérösvény című könyv kritikáját olvashattad, ahol nagyjából felvázoltam a cselekményt, illetve megismerhetted a véleményemet a történetről. Most a könyvsorozat második (valójában nulladik) részét mutatom be.
Az első rész számomra 7/10 pontot ért, összességében tetszett, de mint mondtam, szinte egyáltalán nem szoktam fantasy regényeket olvasni. A gyerekkoromból megmaradt Winx Club-bal kapcsolatos emlékek miatt azonban kivételt tettem a Végzet című könyvsorozattal.
Többen mondtátok Instagramon és TikTok-on is, hogy a sorozat jó, érdemes megnézni - belekezdtem, de akármennyire is kínos lehet néhányatok számára ezt hallani, nekem ijesztő volt és még az első rész felénél sem tartottam, mikor abbahagytam. Nem nekem való🫨 Maradok a valósághű romantikus szórakoztató ifjúsági irodalomnál, ahol minden rózsaszín.
Ennek ellenére örülök neki, hogy ilyen műfajt/stílust is kipróbáltam, de ahogy írtam korábban, a Twilight Saga és a Harry Potter tökéletesen kimerítették számomra azt a fajta elvarázsolt és esetenként ijesztő irányt, ami még belefér a kis törékeny szívem határai közé.
Mindenesetre azt el kell mondanom, hogy a Tűz gyullad című könyvet két este alatt elolvastam, érdekelt, hogy a Tündérösvény olvasását követően felmerült nyitott kérdésekre kaphatok-e válaszokat. Hát, röviden és tömören: nem igazán.
Tűz gyullad
Amikor szerdán betértem a Libribe, hogy átvegyem az előre megrendelt Csók Londonban és Egy feminista nem jár rózsaszínben és egyéb hazugságok című könyveket, rögtön megláttam az újdonságok polcon a Végzet: A Winx Saga - Tűzgyullad című kötetet.
Mivel előző este fejeztem be a Tündérösvényt, úgy éreztem, jobb, ha most ruházok be a folytatásra és gondolkodás nélkül felkaptam, fizettem, vittem haza lelkesen. Amikor otthon jobban megnéztem, akkor láttam meg, hogy annak ellenére, hogy Végzet: A Winx Saga 2. leírással láttam minden könyves webshopban, valójában ez nem is második rész, hanem inkább nulladik. Merthogy ez egy előzménytörténet, én pedig mindig kétesen állok ezekhez.
Azt írták, az előzményből sok minden kiderül - a Tündérösvény cselekményét most nem fogom leírni, vissza tudod olvasni abból a posztból. A Tűz gyullad odáig repített vissza, hogy megtudjuk, milyen élete volt Terrának az Alfea területén, mielőtt ő is diák lett, illetve hogy milyen indíttatásból kereste és találta meg Farah Dowling Bloomot. Emellett Musa és Aisha hátterébe kis betekintést nyertünk, és Stella és Sky kapcsolatába is jobban beleláttunk. Azt gondolom, hogy elsősorban mégis Riven és Terra szemszögét láthattuk, illetve több gondolatot Saúl Silva érzelmi világáról.
A Tündérösvény szerzője Ava Corrigan, a Tűz gyullad könyvé pedig Sarah Rees Brennan. Azt hihetjük, két külön emberről beszélünk, de az Ava Corrigan valójában Sarah írói álneve. Véleményem szerint sokkal szebb, tartalmasabb leírásokat tartalmaz a Tűz gyullad, ezt eddig annak tulajdonítottam, hogy más a szerző, de most már tudom, hogy kicsit változott az írónő stílusa 2021 óta.
A Tűz gyullad cselekményéről nem tudok sokat írni, mert nem igazán maradt meg: főként az, hogy Riven mennyit szenvedett az első évben, milyen nagy önbizalomhiánnyal küzdött és hányszor alul maradt a kiképzés során a párharcokban. Erre azonban egyértelműen tudtunk következtetni a Tündérösvényből is. Nem láttuk azonban azt, hogy Terrával hogy ismerkedtek meg: kiderül, hogy Riven a növényházba „menekült“ a való világ elől, itt barátkozott össze a lánnyal.
A könyv végére viszont nem volt egyértelmű számomra, hogy valójában mégis milyen érzéseket táplálnak egymás iránt. Szerettem volna megtudni az igazságot, de továbbra is kérdőjeles. Az biztos, hogy Terra nagyon jó barát, annak ellenére hogy milyen nehezére esett barátokat szerezni azt követően, hogy a bátyja, Sam az Alfea diákjává vált és elhanyagolta őt.
Megismerhettük Rickit, azt a lányt, aki Stella legjobb barátnője volt, de valamilyen Sky-jal kapcsolatos esemény miatt Stella féltékenységből és dühből véletlenül elvette a látását. Azt vártam, hogy a pontos eseményt megismerhessem, ennek ellenére csak az derült ki, hogy Ricki milyen kedves és támogató Stellával és hogy Riven szerint egyértelmű, hogy bele van zúgva Sky-ba.
Farah Dowling egy olyan kincs/fegyver után indult Kaliforniába, amit Rosalind, a Tündérösvényből ismert, feltehetőleg gonosz karakter rejtett el. A Tündérösvény által tudjuk, hogy a keresett dolog nem más, mint Bloom, viszont a könyvben nem kerül sor arra a jelenetre, hogy megismerjük a családi tűz keletkezésének körülményeit. Számomra nem egyértelmű, hogy Dowling hogy jött rá végül, hogy Bloom az, akit keres.
Megtudjuk, hogy Beatrix és Sky apja kapcsolatban állnak egymással, de ez csak jobban összezavarja a dolgokat. Azt sem értem, hogy Sky valójában hogy érez Stella iránt, hiszen ebben a regényben csak megerősödött bennem az a tény, hogy szereti a lányt és hűséges hozzá. Ez ellentmond a Bloom felé való közeledésének.
Összességében tehát nekem olyan érzés volt a Végzet: A Winx Saga két kötetének olvasása, mintha kimaradt volna egy rész, de sok minden ismétlődne. Nem volt rossz, főleg a leírások és a karakterek tetszettek és érdekeltek, a rejtély is, de azt nem tudtam meg, hogy végülis mi miért történik. Így félbehagyottnak érzem ezt a történetet, nem tudom, hogy elolvasnám-e a folytatást.
A Tündérösvény hetes értékelése nyomán, habár jobban tetszett a Tűz gyullad, mégis a számtalan kérdőjel miatt ezt is hetesre értékelem. Csalódás volt számomra a vége.
Ha eltér a véleményed, akkor nyugodtan oszd meg velem kommentben. Ha szereted a könyvajánlóimat, kövess Instagramon is.