2018. augusztus 17-én mutatták be a Netflixen A fiúknak, akiket valaha szerettem című filmet. Nem sokkal a bemutató után láttam a filmet, és felkerült arra a listára, amit így tudnék jellemezni: nagyon tetszett, élveztem, de csak nagyvonalakban maradt meg a sztori.
Azóta már nemcsak második és harmadik rész is készült, hanem spin-off sorozatként a Puszi: Kitty második évadát várhatjuk 2024-ben. A három filmet az elmúlt hónapokban újra megnéztem, legalább annyira tetszett, mint azelőtt, ha nem jobban. Az Utóirat: Még mindig szeretlek című második rész és A fiúknak: Örökkön örökké könyvváltozatát most fejeztem be, úgyhogy nézzük is a történetet és a könyvek és filmek közötti különbségeket.
Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem - romantikus ifjúsági trilógia
A 2016-ban a Könyvmolyképző által megjelentetett könyv hátoldali szövege így szól:
„Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük."
A filmnek pedig ez volt a leírása:
„Amikor a titkos szerelmes leveleit valahogy mind az öt szerelme megkapja, Lara Jean nyugodt középiskolás élete a feje tetejére áll."
(A másik két résznek a spoilerezés elkerülése miatt nem osztom meg a leírását. Ha akarjátok, meg tudjátok nézni a beillesztett előzeteseket.)
Így utólag azt mondanám, ami leginkább megmaradt az az, hogy teljesen máshol ér véget az első és második könyv, mint a filmek. Lara Jean személyiségét másmilyennek ismerhetjük meg a filmekből, mint ahogy Jenny Han eredetileg megírta. Kitty stílusa passzol, ahogy a nővérüké is, bár sokkal nagyobb szerep jut neki a könyvekben. Nyilvánvalóan sokkal több részletet megismerhetünk, de számomra túl sok volt az idősek otthonában történő beszélgetések, leírások mennyisége.
A könyvek vagy a filmek a jobbak?
Ettől függetlenül a könyvet nagyjából élveztem, bár sok helyen volt indokolatlan káromkodás, ami szerintem nem fér bele egy ifjúságiregény-sorozatba és ki lehetett volna kerülni. Az biztos, hogyha annyira megfogott volna a könyvsorozat, akkor biztosan nem hagyom abba nagyjából ötven oldallal a harmadik rész vége előtt. Az is egy magyarázat lehet erre, hogy már többször láttam a filmeket, így tudtam, hogy fog zárulni a történet. De mégis ott van, hogy mi van akkor, ha Jenny Han másképp írta meg? Hiszen tudjuk, hogy sokszor van ilyesmire példa. Na mindegy, talán valamikor befejezem és kiderül.
A könyvekben ábrázolt Peter karaktere kevésbé fogott meg, mint a filmekben lévő. Valójában azt tudom mondani, hogy nekem a történet nagyon szimpatikus és szeretem azt a színészt, aki Petert alakította, így számomra talán a film élvezhetőbb volt, mint a könyv. De mivel mindig több teret ad a fantáziánknak egy könyv, így holtverseny alakult ki közöttük.
A zenéket szuperül eltalálták, olyan számokat választottak, amelyek nem csak illenek az adott helyzetekhez, hanem önmagukban is imádnivalóak. Így ez is egy pluszt jelentett. Valahogy az egész grafikai kivitelezés, a minőség, minden nagyon magas színvonalú. A színészi alakítások talán kevésbé, a főszereplő annyira nem fogott meg, de ez teljesen szubjektív.
Az biztos, hogy mindkettőt ajánlani tudom és nem bántam meg azt, hogy időt szántam erre a történetre. Imádom azokat a filmeket - de a könyvek sem rosszak -, ahol megismerhetjük egy ország kultúráját. Elég sok koreai elem jelent meg, főleg a harmadik részben.
Neked hogy tetszett? Ha már láttad/olvastad, írd meg, ha pedig még nem, akkor időzítsd be hétvégére, nem fogod megbánni!
Hamarosan újabb blogposzt érkezik, amiben a Puszi: Kitty sorozatról fogok írni.
Addig is puszi: Nelli
Comments